A foglalkozásra nagyon szívesen jöttek a gyerekek, hiszen szeretnek játszani és az iskola tornatermében tartott órák mindig a felszabadult, önfeledt közös játékok helyszíne. Ebben az esetben már tudták, hogy különlegesebb, általuk nem ismert játékokkal ismerkedhetnek meg. Meséltem nekik Abaúj és Zemplén megyének a néphagyományairól, a játékok történetéről, kialakulásukról, és arról, hogy hogyan, mi módon maradtak fenn úgy, hogy még most ismerhetünk belőlük néhányat.
Sajnos e területen csak vázlatosan maradtak fenn anyagok, mert a kutatások nem terjedtek ki erre a területre, mint pl. a táncos motívumokra, régi táncformákra. A megismert játékok közül, nem mindegyiket fogadták egyforma lelkesedéssel, szívesebben játszották a nagyobb, terjedelmesebb mozgásokat igénylő játékokat. A „Szomszédkázás és a Fütyögök” című játékok mondókái, párbeszédei tetszettek a gyerekeknek, de szégyenlősen játszották, ami erre a korosztályra jellemző. Érdekesnek találták az „Itt a lakat, itt a kulcs” című játékot, illetve annak a szereplőivel szívesen azonosultak és még hosszabban is játszották volna, de az idő rövidsége miatt nem jutott mindenki minden szerephez. Kértem őket, hogy ezt játszák tovább a szabadidőjükben, illetve napközis foglalkozásokon, mert nem kell hozzá sok eszköz. Ezek a népi játékok a közösségfejlesztés szempontjából is kiváló játékok, hiszen nagyon kell ismerni egymást és nagyon figyelni kell egymásra. Igazán tetszett nekik és egy kis versengést is csináltak a gyerekek az „Abroncshajtásból” és a „Pányvázásból”. Ezeknek a játékoknak nagyon sok változata van tájegységenként és a szabályokat is minden közösség, csoport a meglévő eszközeiknek, lehetőségeiknek megfelelően alakították ki. Nagy népszerűségnek örvendett a tanulók körében az „Ugrókötelezés”-ek különböző változatai, amelyeket mondókákkal, a saját neveiket beleszőve kellett átjutni a kötél felett, hogy ne akadjon bele a lábuk. A nehezített változatokat szinte kihívásnak tekintették és nagyon ügyeskedtek, hogy sikerüljön pl. „égre nézve”, „keresztbe tett lábakkal”, „ég felé tartott karokkal” átugraniuk a kötelet, amit másik két társuk hajtott. A gyerekek örömmel tapasztalták, hogy nagyon sok játékvariációt ismernek, csak nem tudták az eredetét, a „régi” szabályokat és egy-egy játéknevet, kifejezést viccesnek is tartottak, a szokatlan nyelvhasználat miatt. A foglalkozás végén egy olyan népi játékkal ajándékoztam meg őket, aminek a testnevelésjáték változatát ismerték, de az eredeti népi változatát nem. Nagy meglepetés volt számukra a „Füle-farka” című játék népi változata. A szerepcserékkel még jobban tetszett nekik, mint az eddig ismert variációja.
A közösen, játékban és egyben tanulással eltöltött idő hamar elszaladt, de megígértem nekik, hogy más alkalommal szívesen visszatérünk ahhoz a játékhoz, amely mindannyijuknak a legjobban tetszett.
A regőlés
Az adventi időszakban egy szép magyar népszokással ismerkedhettek meg tanulóink, a regöléssel. Tanulmányaik alatt volt némi előképzettségük, ismeretük a témával kapcsolatban, de a ppt segítségével, a csoportmunkával elmélyíthették tudásukat erről, a kereszténység előtti időszakra visszanyúló népszokásról. Nagyon tetszett a gyerekeknek az István napi regölés hagyománya, mert erről néhányan hallottak már a nagyszülőktől, sőt egy két gyerek volt is „istvánolni” a családdal. A regös dalokat meghallgatták a youtuben, majd közösen elénekeltük őket. Részletesen kitértünk és megbeszéltük a regölési szokások főbb részeit, amelyet később csoportokban dolgoztak fel és mutatták be egymásnak. A gyűjtőmunkához segítségül használhatták a mobiltelefonjukat, amellyel kereshettek szarvas-éneket, gazda-éneket és összeregölést. A regösénekek bevezető és záradék része, az elvonulás minden csoport feladata volt, mert a bemutatók után, közösen énekelték el. Énekórákról már ismerték a „hej, regő rejtem…” ősi refrénjét. A regös viselet és hangszereik megismerése után a legbátrabbak először párokban próbálták énekelni a regösdalokat, utána közösen, dramatikus játék formájában elevenítettük meg ezt a népszokást. A gyerekek először mosolyogva fogták a regölésben megszokott beköszönő és misztikus jeleneteket, de párhuzamot vonva a mai hagyományokkal – ami nem biztos, hogy néphagyomány, csak felkapott divat- megértették a közötti különbséget és a bennük rejlő értékeket. Vidám, jó kedvű foglalkozás volt, amit a zenével, mozgással, közös énekkel tettünk emlékezetessé.
Mozgással a testi-lelki egészségünkért
Ezen a foglalkozáson mozgásos játékra hívtuk a gyerekeket. Célunk volt, hogy a mindennapi lekötöttségek, terhelések mellett megmutassuk a lehetőségeket az egyszerű, szinte bárhol játszható játékokra. A változatos, futó-fogó népijátékok és történetük nagyon tetszettek a gyerekeknek, néhány változatával, hasonló, könnyített szabályokkal már ismerték ezeket. A „Kecskézés” és a „Halászás” című játékok jó térlátást, gyors irányváltoztatást, ésszerű, logikus feladatmegoldást igényelt ahhoz, hogy győztesek lehessenek a játékban. A „Csülkölős” című játékban meg kellett tapasztalniuk, hogy melyik dobásmóddal sikerül a „csülköt” eltalálniuk és milyen taktikával tudják felvenni a botot, majd visszafutniuk a helyükre. Igazi kihívás volt számukra a játék, nagyon élvezték a versenyhangulatával együtt.
A foglalkozást az „Utolsó pár előre fuss!” című népi játékkal fejeztük be. A szabadon kialakított párok egymásrautaltsága, egymásra figyelés, alkalmazkodás, alkalmanként önfeláldozás jellemezte a fogójátékot. Igazán jellemábrázolásban volt részünk! Jó volt látni a párok együttműködését, de egy-egy alkalommal a hibás, önzőbb megoldást. Ezeknek a tanulóknak tanácsadással segítettem a többi menet megoldásában, hogy hogyan tudunk segíteni egymáson, egymásnak és ugyanakkor maguknak is. Ezekhez a gyerekeknek le kell győzniük „önmagukat” és megtapasztalniuk a csapattárssal való együtt gondolkodás módját, előnyét, erényét. Ezekre a nevelési helyzetekre a foglalkozás végén is kitértünk, mindenki megelégedésére.
Bízom benne, hogy a foglalkozáson szerzett ismeretek, játékok hozzájárultak a tanulók szabadidős aktivitásaihoz és a játéktevékenység mindennapi életben való használatához, amely egyben a sikerorientált tanulási igény megalapozásának a feltételei is.
Télbúcsúztató és tavaszköszöntő népi hagyományok a Zemplénben. Népi mondókák, kiolvasók
A foglalkozáson a farsang idejéről beszélgettünk, mettől meddig tart és miért. Katolikus iskola lévén külön hangsúlyoztuk, hogy a katolikus egyházi kalendárium szerint a farsang ünnepe vízkereszt és hamvazószerda közé esik. Felsoroltuk, hogy ebben az időszakban milyen jeles napok vannak és milyen „legendák” kapcsolódnak hozzájuk. A gyerekek is örömmel nyilatkoztak meg azokról az ismereteikről, amit a tanulmányaikból, illetve a családból ismernek. A farsangi szokások és hiedelmek szintén jó hangulatot teremtettek, mint pl. farsang farka, húshagyókedd, farsanghétfő, stb. A rengeteg érdekes rigmus, ami a nép ajkán született, nagy vidámságnak örvendett. Érdekes nyelvezete után Csokonai Vitéz Mihály Dorottya művéből olvastunk fel részletet, amelyet összehasonlítottunk a népi rigmusokkal. Az ősi kiszebáb égetés és zenehallgatás után a Zempléni népi játékokkal ismertettem meg őket. A mozgásos játékok dalokkal nem idegen számukra, szívesen játszották a gyerekek. A körjátékok, a kapu játékok kisgyermek korukat idézte fel, jókat nevettek közben. A kendőtáncot lakodalmakban a felnőtt férfiak és lányok játszották.. A párválasztós játékokra mindig rácsodálkoznak, hogy milyen szokások voltak régen. A foglalkozást vidám tavaszi mondókákkal, rigmusokkal, találós kérdésekkel zártuk.
Eszközös és eszköz nélküli népi játékok
A foglalkozáson és általában a népi játékok foglalkozásain igyekeztünk gyermekeinket megismertetni olyan hazai, környékbeli játék- kultúrával, ami szájhagyomány útján, vagy írott formában elérhető kincsnek számítanak. A játékok megismerésén túl, ismeretet szerezhettek azok eredetéről, kik és milyen környezetben játszották, hogyan születtek ezek a játékok és milyen formában változtathatnak szabályaikon. Néhány játékot valamilyen formában játszották már és nem is tudták, hogy ez népi eredetű és honnan származik.
A „Nemzetes” című játék, az „Adj, király katonát”, „Nyulak, ki a bokorból”, „Golyázás/Fecskézés”, „Tüzet viszek, ne lássátok”, „Érd utol, kakas, a tyúkot” című játékok, mind a középkorból eredő, ill. ill. a század elejéről származó játékokig átfogta a futó-kergető körjátékokat, kötött és kötetlen térformájú „kergetőzést”.
A gyerekek örömmel vettek részt a foglalkozásokon és a népi játékok mindig alkalmat adtak a társas szocializálódásra, a viselkedés kultúrájuk fejlesztésére, az egymásra való figyelésre. Bízom benne, hogy ezen alkalmak elősegítették a nyitottságukat, érdeklődésüket az egészséges hagyományápolásra.
